2013. március 30., szombat

Ősi technikák nyomában V. - hímes tojás

A húsvéti ünnepkör talán leglátványosabb eleme a hímes tojás, amelynek elkészítéséhez több hagyományos módszer is kapcsolódik. Azon nem kell csodálkoznunk, hogy ennek is meg van a maga pogány időkre visszanyúló előzménye, hiszen sok más - mára alapvető kereszténnyé lett - ünnepre igaz mindez.
De hogyan is lehet elkészíteni a húsvéti tojásokat, milyen módon, milyen technikákkal készültek és készülnek a hímesek?


A kép forrása: http://www.mezesbabos.hu/kepek/3_tojas.jpg

Érdemes tudni, hogy a magyar hímes tojások legfőbb jellegzetessége a tojásfelület mértani felosztása. A tojások osztókörökből állnak, a díszítmények ezekre az osztókörökre épülnek, vagy ezek metszéspontjaiból indulnak. A legjellegzetesebb hazai felosztás a nyolcmezős osztófelület. 

A különböző fajtákról alább: 


2013. március 17., vasárnap

"Vesd bele magad" program


A „Vesd bele magad” program célja, hogy minél több gyerekhez és ezáltal a családjukhoz vetőmagot juttassanak el, és hogy felhívják a gyerekek figyelmét arra, hogy bizonyos friss élelmiszereket, például zöldségeket különösen nagy anyagi befektetés nélkül lehet termeszteni. Így meglátják, milyen különbség lehet a saját maguk által termelt és a bolti zöldségek között, nem csak ízben, hanem felhasználhatóságban is.
A résztvevő gyerekek általános iskolákhoz, azon belül egyes osztályokhoz kapcsolódnak.



A program célja, kettős. Egyrészt segítséget nyújtani a gyerekeknek ahhoz, hogy sikeresen tudják felnevelni, gondozni a növénykéiket. Másrészről pedig figyelemfelkeltés a célból, hogy ahol rendelkezésre áll minimális méretű házikert, ott már lehet élelmiszert előállítani.

A projektünk 10 célterületének több mint felén beadásra került a program, az iskolák örömmel fogadták a lehetőséget, ugyanis több településen nincs lehetőség iskolai tankert üzemeltetésére, mezőgazdasági ismeretek átadásra. Ez a projekt lehetőséget nyújt a mezőgazdasági ismeretek bővítésre a diákok körében.

Nemrég kaptuk a hírt, hogy Berzék községben már nyert a pályázat, és 5 projektbe bevont családunkhoz fog eljutni a vetőmagcsomag!



Bővebben a programról: http://www.vesdbelemagad.hu/ 



 

2013. március 13., szerda

Nőnap Alsózsolcán

 

Erdélyi Csabáné Kállai Andrea a rendezvényen egy újabb mesét adott elő: A tizenkét hónap címmel.
 

2013. március 11., hétfő

Üdvözlet a KÉK-Sajó tájáról I. - Tiszalúc


Új sorozatunkhoz a helyiek és akár másutt élő képeslapgyűjtők segítségét kérjük újabb darabok közléséhez! 
A képeslapokat szkennelve vagy papír alapon küldhetik a következő elérhetőségekre:
513shmsz@gmail.com
3576 Sajóhídvég, Rákóczi u. 76.


2013. március 7., csütörtök

KÉK-Sajó portrék II. - Victor Anna





Köszönöm a blog szerkesztőinek a kérését a bemutatkozásra. Sok szempontból írhatnék életemről. A támogató szolgálat kérése nyilván meghatározza, hogy kiemelve is írjak azokról a dolgokról, amik miatt közel áll hozzám ennek a szolgálatnak a programja.

Bemutatkozásomat azzal kezdhetem, ami feltétlenül meghatározta az életemet. Lelkész családba születtem és sok testvéremmel együtt egy kis hegyi faluban, Hejcén nőttem fel. Mai napig is nagyon szeretek falun élni, nem tudnám elképzelni a városi életet. Szeretem a falu közvetlenségét, szeretem, amikor az emberek nem csak elmennek egymás mellett, hanem lépten-nyomon meg lehet állni, beszélgetni, tudom, hogy kik mellett megyek el, kinek milyen örömei, vagy éppen szomorúságai vannak. Szemléletemet feltétlenül formálta, hogy szüleim élete nem az anyagiak körül forgott, bíztak abban, hogy Isten gondoskodik azokról, akik ezt Tőle kérik, és komolyan veszik az Ő szavát. A mellett, hogy nagyon sokan voltunk testvérek, a nagy asztalunknál mindig ült még két-három gyermek a faluból, akikről a szüleik nem gondoskodtak. Édesanyám rendszeresen küldött egy, egyedül élő és alkoholista bácsinak kis lábaskában ebédet, mert különben éhen halt volna, naponta küldött velem tízórait egy szegény, cigány osztálytársamnak, amit akkor volt szabad betenni a padjába, ha már mindenki kiment. Édesapám a Bibliából olvasott arról, hogy Isten könyörületes, édesanyám pedig az életével tette ezt. A fiuk felnőttek és Isten kiformálta életüket, olykor hazalátogatva szüleimet is meglátogatják, beszámolva szépen alakuló életükről, az alkoholista bácsi idősek otthonába került és gyönyörű józan életet élt.

Tudtam, hogy szegények vagyunk, azonban ezt soha nem így éltem meg, mert édesanyám, úgy mond a semmiből is tudott valami finomat varázsolni, s ha az akkor még olcsó főzelékre nem került feltét, utána mindig volt vagy palacsinta, amit szódával és csak pár tojással kevert be, vagy valamilyen kelt tészta, mint szilvás lepény. Nyaralásra sem nagyon gondolhattunk, de nem éreztük a hiányát sem, hiszen bejárhattuk a hegyeket, e környékbeli várakat, nagy gyalogtúrákat tettünk. A társaságban meg soha nem volt hiányunk, a faluból mindig nagy gyereksereggel játszhatunk, egy nagyon biztonságos és szabad világban.

 Boldog gyermekkorra emlékszem vissza. Iskola csak a szomszéd faluban volt, erről nem sok jó élményem volt. A múlt rendszerben sokszor szégyenítettek meg, mert hittünk Istenben. Utólag tudom, hogy ettől csak határozottabb lettem abban, hogy amit hiszek, vagy gondolok, azt vállaljam is.


Folytatás alább!