Köszönöm a blog szerkesztőinek a kérését a
bemutatkozásra. Sok szempontból írhatnék életemről. A támogató szolgálat kérése
nyilván meghatározza, hogy kiemelve is írjak azokról a dolgokról, amik miatt
közel áll hozzám ennek a szolgálatnak a programja.
Bemutatkozásomat azzal kezdhetem, ami
feltétlenül meghatározta az életemet. Lelkész családba születtem és sok
testvéremmel együtt egy kis hegyi faluban, Hejcén nőttem fel. Mai napig is
nagyon szeretek falun élni, nem tudnám elképzelni a városi életet. Szeretem a
falu közvetlenségét, szeretem, amikor az emberek nem csak elmennek egymás
mellett, hanem lépten-nyomon meg lehet állni, beszélgetni, tudom, hogy kik
mellett megyek el, kinek milyen örömei, vagy éppen szomorúságai vannak.
Szemléletemet feltétlenül formálta, hogy szüleim élete nem az anyagiak körül
forgott, bíztak abban, hogy Isten gondoskodik azokról, akik ezt Tőle kérik, és
komolyan veszik az Ő szavát. A mellett, hogy nagyon sokan voltunk testvérek, a
nagy asztalunknál mindig ült még két-három gyermek a faluból, akikről a szüleik
nem gondoskodtak. Édesanyám rendszeresen küldött egy, egyedül élő és
alkoholista bácsinak kis lábaskában ebédet, mert különben éhen halt volna,
naponta küldött velem tízórait egy szegény, cigány osztálytársamnak, amit akkor
volt szabad betenni a padjába, ha már mindenki kiment. Édesapám a Bibliából
olvasott arról, hogy Isten könyörületes, édesanyám pedig az életével tette ezt.
A fiuk felnőttek és Isten kiformálta életüket, olykor hazalátogatva szüleimet
is meglátogatják, beszámolva szépen alakuló életükről, az alkoholista bácsi
idősek otthonába került és gyönyörű józan életet élt.
Tudtam, hogy szegények vagyunk, azonban
ezt soha nem így éltem meg, mert édesanyám, úgy mond a semmiből is tudott
valami finomat varázsolni, s ha az akkor még olcsó főzelékre nem került feltét,
utána mindig volt vagy palacsinta, amit szódával és csak pár tojással kevert
be, vagy valamilyen kelt tészta, mint szilvás lepény. Nyaralásra sem nagyon
gondolhattunk, de nem éreztük a hiányát sem, hiszen bejárhattuk a hegyeket, e
környékbeli várakat, nagy gyalogtúrákat tettünk. A társaságban meg soha nem
volt hiányunk, a faluból mindig nagy gyereksereggel játszhatunk, egy nagyon
biztonságos és szabad világban.
Boldog gyermekkorra emlékszem vissza.
Iskola csak a szomszéd faluban volt, erről nem sok jó élményem volt. A múlt
rendszerben sokszor szégyenítettek meg, mert hittünk Istenben. Utólag tudom,
hogy ettől csak határozottabb lettem abban, hogy amit hiszek, vagy gondolok,
azt vállaljam is.
Folytatás alább!